Reinhard Bonnke:

AZ ISTENI TŰZ

     Az egyetlen tűz nélküli vallás a Szentírásban a hamis vallás a maga hamis tüzével. Néhány embernek rögeszméjévé vált a vallásosság. Az önkívület nem tűz, mint ahogyan a fanatikusság, a meggondolatlanság vagy a túlfűtöttség sem. Más gyülekezetek éppen a másik végletbe esnek, és a tanításuk alapja a tudományos eredmények és az emberi vélemények. A bibliakritikusok gyakran rosszabbak, mint egy tűzoltó brigád, akik fő feladatuknak a tűz eloltását tartják! Őket kizárólag az akadémiai pallérozottság érdekli, a hideg fejjel való távolmaradás minden evangéliumi szenvedélyességtől. Az ő evangéliumukban nincs semmi Pál apostol üzenetének az intenzitásából. Az ilyen teológusok, tanítók és igehirdetők soha nem gerjesztik fel senkinek a szívét, és soha nem hoznak létre bennük vágyódást Isten vagy az evangélium iránt.

     A középkorban a nagyobb egyházi közösségeket szokás volt a védőszentjükről elnevezni. Ez azt is jelentette, hogy a közösség birtokában volt a névadó szentnek egy vagy több relikviája, általában testének valamely maradványa. A nevüket egy halottról kapták, a hitük és reményeik pedig egy csontdarabban voltak. Képzeljük el: csontoktól várták az áldást, és relikviák adták a hitüket!  


     Ha ezen gondolkodom, eszembe jut Péter és János, amikor Jézus sírjához szaladtak, és látták a sírkamrában a lepleket, amelyekben Jézust eltemették. Fel sem merült bennük, hogy ezeket a véres ruhadarabokat az Ő halála bizonyítékaiként bemutathatnák, és mint szent ereklyéket végighordoznák a világon, hogy az emberek megérinthessék, megcsókolhassák azokat! Nekik sokkal jobb bizonyítékuk volt! A felházban várakoztak, amíg a tűz rájuk nem szállt. Pünkösd nem egy halott vallás születésének jelképe, hanem az élet diadala! Az élő Úr igazi jele az élő tűz a Mennyből! Amikor a tanítványok kimentek a világba, még az ellenségeik is felismerték őket, hogy Jézussal voltak. Szükségünk van rá, hogy egymástól tanuljunk, de mennyivel jobb, ha ezt a tanítást "tűzzel égő" emberektől kapjuk, akiknek a gondolatait a Szellem tüze lobbantotta lángra!

     Egy spanyol falunak volt egy szentje - egy élő szent. A falubeliek roppantul aggódtak, hogy a szent eltávozik tőlük, ezért inkább megölték, és a csontjait megőrizték, hogy biztosak legyenek benne, hogy az áldása velük marad! Az ereklyék csak a halált bizonyítják. A kereszt fadarabjai csak azt jelzik, hogy Jézus meghalt. Az embereket viszont nem a halál szimbólumai vonzzák, hanem az életé. Krisztus igazi "ereklyéi" a tűzzel égő keresztények; nem egy ruhadarab, vagy egy szent halott teste, hanem élő, Szellemmel megkeresztelt hívők! Jézus halálból való feltámadásának bizonyítékai és jelei azok az élő emberek, akik abban a bővelkedő életben élnek, amelyet Jézus ígért számukra. Mert ő él, mi is élünk - a halhatatlan élet ereje által.

     Nemrégiben ünnepeltük a walesi ébredés századik évfordulóját. Akkoriban néhány hónap leforgása alatt legalább százezer ember tért meg és csatlakozott az egyházhoz. A templomok és imaházak valóságos "tűzfészkekké" váltak. Ebből ma már nagyon kevés maradt meg. Azok a tűzfészkek ma már csak kihűlt hamuval és salakkal vannak tele. Azokat az imaházakat, ahol a durva walesi bányászok térdre rogyva könnyek közt tértek meg a bűneikből, ma játéktermeknek vagy raktárhelyiségeknek használják. Eltávozott a tűz és a dicsőség, a templomok falára ki lehetne írni, Ikábód, "oda az Úr dicsősége", az imaházak kiürültek, de a börtönök újra megteltek. Az ébredés akkor teljesen megszüntette a bűnözést, de a hitehagyás a legmagasabb bűnözési rátát eredményezte. Isten kályhákat akar, és nem hűtőládákat.